2015.05.26. 19:42, Andi
Nagyon sok kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy mit csinálok egy versenyhétvége során. Csütörtökön és pénteken a saját dolgaimat intézem. Találkozom a barátaimmal, a városban kószálok, edzek, de a legtöbb időt Robinnal töltöm.
A szombat reggel egy hatalmas reggelivel kezdődik a hotel szobában. Aztán elkészülök. Ez általában kicsivel több,mint egy órát vesz igénybe. A Ferrari embere eljön érte a hotelhez és elvisz a pályára két órával a kezdés előtt.
A Ferrari motorhome-ba megyek, hogy láthassam Kimit a versenyzői szobájában. Aztán a barátaimmal és ismerőseimmel vagyok, ebédelünk, ami leírhatatlanul finom! A Ferrari saját szakácsa minden versenyre elutazik és finom olasz ételeket készít a verseny előtt, alatt és után.
Kimihez megyek, hogy szerencsét kívánjak neki, mielőtt autóba ülne. Mindig ugyanazt mondom neki, röviden: mutasd meg nekik!
Pár perccel a start előtt a szokásos helyemre ülök a boxban. Innen drukkolok végig a versenyt, és remélem, hogy minden rendben megy.
Ezekkel a nagyszerű emberekkel nézem végig a versenyt. Csodálatos a Ferrari család szelleme. Nem vagyok meglepve, amiért Kimi nem akar máshol vezetni.
Az időmérő után mindenkitől elköszönök és visszamegyek a hotelba. Robin a dadussal van, amíg távol vagyok. alig várom, hogy egy nap magammal hozhassam a pályára. De még túl picike ehhez a hangzavarhoz.
Kimi néhány órával utánam érkezik meg a hotelbe. Rendszerint harapunk valamit és korán lefekszünk.
Vasárnap ugyanabban az időben érkezem a pályára, mint szombaton és a napom sem tér el nagyban tőle. Vasárnap sokkal izgatottabb vagyok, de nem hagyom, hogy ez eluralkodjon felettem. A rajt és az első körben a tenyeremről csepeg a víz, de aztán kicsit megnyugszom.
Azzal kapcsolatban is sok kérdést kaptam, hogy hogyan készülök el. A ruhákat már előzőleg kiválasztom. Megcsinálom a hajam és a sminkem.
Arról is kérdeztetek, hogy mit gondolok a fotósokról. Nos, először nagyon kínosnak éreztem ez az egészet, nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy minden pillanatban képek készüljenek rólam. Nem mondom, hogy szeretem, de ez is a játék része, így kénytelen vagyok együtt élni ezzel.
Sokszor mondták már, hogy nem mosolygok sokat a boxban. Mostanában egy picit elmosolyodom, de amikor a verseny alatt fotóznak, akkor inkább a történésekre koncentrálok, és nem arra, hogy mosolygok-e vagy sem.
Pénteken kipróbáltam Kimi autóját. Be kell valljam, nem nagyon illettem bele a kalappal a fejemen. Igazából nem is ülsz, majdnem fekszel a kocsiban. Mondtam is Kiminek, hogy nem tudnék megtenni egyetlen métert sem ilyen pozícióban a kocsiban. Azt felelte szerencsére nem is nekem kell.
Sanszos lenne, hogy ha megtenném baleset lenne :)
Minttu
(c) Saját írás!
AJÁNLOM AZ OLDALT
