#26 A legszebb, amit viselhetsz az a mosoly2015.06.05. 10:29, Fanni
2015. június 6.
Akkor jött ennek a posztnak az ötlete, miután Janni Hussi és Lotta Hintsa részt vett a Girl like me kampányba, amely a fiatal nőkért van. Ez nem egy "no make-up" kihívás, hanem egy mosoly kampány, amelynek az a lényege, hogy legyen bátorságod a szíved mélyéből mosolyogni. Az én reggeli arcomtól még mindig távol szeretném tartani a közösségi médiát.
Ezek a lányok nagyszerű dolgot csináltak, ezért is vettem részt benne. Mindig támogatom a természetes kinézetet, nincsen abban semmi gond, ha valaki odafigyel magára és széppé varázsolja magát. Például: azt gondolom a hajfestéstől nem veszted el a természetes szépséged. Ezek az ízéstől függnek és végtelenségig lehetne megvitatni. Mindannyiónknak különböző az ízlése és a véleménye, amikor a szépségről van szó. Egy dologtól borzongok meg, hogy manapság már természetes ha elmegy valaki és egy kávészünet alatt megbotoxoltatja magát, így egyre fiatalabbnak kinézve. Nem akarok ítélkezni, mert ez mindenkinek a maga dolga, hogy mit csinál.
Én így vagyok boldog magammal.
Majd szeretnék a fiamnak tanítani néhány dolgot az értékekről. Meg szeretném neki tanítani, hogy szeresse önmagát és értékelje a szeretteit, úgy ahogy vannak. Azt is szeretném, ha tudná, hogy ne érdekelje mások véleménye. Csak egy gyenge és egy magát rosszul megítélő ember ad a rosszmájúakra.
Az interneten könnyű másokat névtelenül kritizálni és nem értem, mi viszi rá az embert, hogy ilyet tegyen. Elhatároztam, hogy az ilyen bírálatokat teljesen teljesen figyelmen kívül hagyom.
Figyelek a kinézetemre és szeretem széppé varázsolni magam, nincs problémám azzal, hogy kevesebb sminkkel induljak el valamerre. Minél jobban öregszem, annál kevesebbet foglalkozok azzal, hogy mások mit gondolnak a kinézetemről. Boldog vagyok magammal és a testemben, és ez a legfontosabb dolog.
Fénykép: Minka Alanen
MUA Katja Arolinna
Szempillahosszabbításom van, hogy meggyorsítsam a reggeleimet. Festetem - az amúgy láthatatlan - szemöldökeimet. A hajamat is festetem, mivel jobban kedvelek sötétebbnek lenni. Szóval én sem vagyok egy "természetes csodabogár" vagy mi fene.
Az igaz, amit mondanak: nem szerethetsz mást, mielőtt nem tudod szeretni magadat. Szeresd önmagad és mosolyogj a szíved mélyéből! Egy mosoly a legszebb kiegészítő, amid lehet.
#22 versenyhétvée2015.05.26. 19:42, Andi
26.5.2015
Nagyon sok kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy mit csinálok egy versenyhétvége során. Csütörtökön és pénteken a saját dolgaimat intézem. Találkozom a barátaimmal, a városban kószálok, edzek, de a legtöbb időt Robinnal töltöm.
A szombat reggel egy hatalmas reggelivel kezdődik a hotel szobában. Aztán elkészülök. Ez általában kicsivel több,mint egy órát vesz igénybe. A Ferrari embere eljön érte a hotelhez és elvisz a pályára két órával a kezdés előtt.
A Ferrari motorhome-ba megyek, hogy láthassam Kimit a versenyzői szobájában. Aztán a barátaimmal és ismerőseimmel vagyok, ebédelünk, ami leírhatatlanul finom! A Ferrari saját szakácsa minden versenyre elutazik és finom olasz ételeket készít a verseny előtt, alatt és után.
Kimihez megyek, hogy szerencsét kívánjak neki, mielőtt autóba ülne. Mindig ugyanazt mondom neki, röviden: mutasd meg nekik!
Pár perccel a start előtt a szokásos helyemre ülök a boxban. Innen drukkolok végig a versenyt, és remélem, hogy minden rendben megy.
Ezekkel a nagyszerű emberekkel nézem végig a versenyt. Csodálatos a Ferrari család szelleme. Nem vagyok meglepve, amiért Kimi nem akar máshol vezetni.
Az időmérő után mindenkitől elköszönök és visszamegyek a hotelba. Robin a dadussal van, amíg távol vagyok. alig várom, hogy egy nap magammal hozhassam a pályára. De még túl picike ehhez a hangzavarhoz.
Kimi néhány órával utánam érkezik meg a hotelbe. Rendszerint harapunk valamit és korán lefekszünk.
Vasárnap ugyanabban az időben érkezem a pályára, mint szombaton és a napom sem tér el nagyban tőle. Vasárnap sokkal izgatottabb vagyok, de nem hagyom, hogy ez eluralkodjon felettem. A rajt és az első körben a tenyeremről csepeg a víz, de aztán kicsit megnyugszom.
Azzal kapcsolatban is sok kérdést kaptam, hogy hogyan készülök el. A ruhákat már előzőleg kiválasztom. Megcsinálom a hajam és a sminkem.
Arról is kérdeztetek, hogy mit gondolok a fotósokról. Nos, először nagyon kínosnak éreztem ez az egészet, nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy minden pillanatban képek készüljenek rólam. Nem mondom, hogy szeretem, de ez is a játék része, így kénytelen vagyok együtt élni ezzel.
Sokszor mondták már, hogy nem mosolygok sokat a boxban. Mostanában egy picit elmosolyodom, de amikor a verseny alatt fotóznak, akkor inkább a történésekre koncentrálok, és nem arra, hogy mosolygok-e vagy sem.
Pénteken kipróbáltam Kimi autóját. Be kell valljam, nem nagyon illettem bele a kalappal a fejemen. Igazából nem is ülsz, majdnem fekszel a kocsiban. Mondtam is Kiminek, hogy nem tudnék megtenni egyetlen métert sem ilyen pozícióban a kocsiban. Azt felelte szerencsére nem is nekem kell.
Sanszos lenne, hogy ha megtenném baleset lenne :)
Minttu
(c) Saját írás!
|