2015. július 17.

A mai sportokat három részre oszthatjuk, bár a valóságban ez a felosztás nem ilyen egyszerű. Az élsportolókat az egyik végére helyezzük, a rehabilitáció és az egészséget a másik végére, míg középen a fitnesz áll. Én oda-vissza haladok a három részben, ami az egészségügyi helyzetemtől függ, de most azon a ponton vagyok, amikor elsősorban az egészségügyi gyakorlatokat kell végeznem. A mai napon egy Fibaco tréningen vett részt a családunk Topi Lösönen edzővel. Ő az alapítója a Fibaco-nak és mindkettőnk edzője, amikor szükségünk van rá.

A www.fibacogroup.com oldalon utána nézhetsz a Fibaconak, ami nagyon fontos a családunknak, mivel az egyik társtulajdonosa vagyunk a cégnek, sőt még a keresztanyja/szponzora vagyok az üzlet rehabilitációs részénél. Csodálatos, ahogy a rehabilitációs ügyfelek lelkesednek, amikor ugyanazt csinálhatják, mint az élsportolók ugyanabban a teremben. Bár a fő területünk az egészségügyi testmozgás, azaz hogy normál szinten tartsuk a sportolókat.

Különbség az egészügyi testmozgás és az élsportolók között

Személy szerint, én már megjártam ezt az utat, amikor egy személy megpróbál elérni egy igazán magas szintet a sportjában, és ezért magas árat fizet.  Ritkán kerülsz ki belőle egy darabban, mivel a kemény edzés a testet különböző módon töri meg. Ezen felül, amikor véget ér a „karrier” egy bizonyos ponton, ezek a problémák nem tűnnek el, hanem még jobban előjöhetnek. A leggyakoribb problémák a hát- és vállfájdalom, valamint ismétlődő megerőltetés okozta boka- és térdfájdalom.

Persze, a magas szinten való sportolás motivációt nyújthat a fiataloknak, hogy kipróbáljanak különböző sportokat, de idősebb korban talán jobb, ha abbahagyják, és jobban odafigyelnek az egészügyi testmozgásra, ahol a hangsúly leginkább az általános testmozgáson van, minél kevesebb sérüléssel.  Minden más, mint például a megjelenés, bónuszként jár.

 Ma különböző szintű gyakorlatokat végeztünk, kezdve a rehabilitációs gyakorlatoktól, továbblépve az egészségügyi testmozgásra és végül az élsportolók gyakorlataira. Sok figyelmet fordítottam a testem kontrol alatt álljon, a hasi tartásra és melyik szint legjobb számomra abban a pillanatban. A képek alapján mindenki el tudja dönteni, melyik tűnik a legjobbnak akkor, szem előtt tartva hogy melyik gyakorlatot kellene megcsinálni, de közben elég kihívó maradjon.

A gyakorlatok egyszerűnek tűnhetnek a képeken, de bizonyos szinteken nem azok. Az edző ragaszkodik ahhoz, a légzés és a kifújás ereje szabadon áramolhasson a testen át. Ez nem mindig annyira nyilvánvaló. Szerencsére közöttünk senki sem szorul komoly rehabilitációra, és ahogy a dolgok tűnnek, egyetlen egy ember van a családban, aki az élsportoló címet viseli. Még. 

Az elmúlt 9 hónap nagyon lassan telt, így könnyen értek egyet a régi finn mondással, mely szerint „ A várakozás hosszú” ( amely azt jelenti, hogy ha nagyon vársz valamit, akkor az idő nagyon lassan telik). Az első pár hónapban a kanapén ültem és a terhességről olvastam, arról, hogy hány végződik vetéléssel. Fáradt voltam és hányingerem volt, és ez nem könnyítette meg a dolgokat.

Idegeskedni kezdtem az ultrahang miatt, hogy egészséges-e a baba és kíváncsi lettem arra, hogy fiú vagy lány. Annak ellenére, hogy minden rendben volt, még az nap ismét vissza akartam menni az orvoshoz, hogy azt mondhassa minden rendben.

Az első trimeszter után kezdtem el edzeni. Pulzusmérőt használtam, nem akartam, hogy a szívverésem túlságosan felgyorsuljon és ez hatással legyen a babára. Boldog vagyok, hogy volt bátorságom edzeni. Ismét bebizonyosult, hogy a gyakorlatok mennyire hatnak pozitívan a testre és az elmére egyaránt. A sport endorfinnal töltött el, amely segített abban, hogy abbahagyjam a folyamatos aggódást amiatt, hogy rendben van-e a babám. Megnyugodtam, amikor rendben volt a baba.

Nyugodt lettem, hogy a terhességem alattam sportolhattam. Élveztem a gyakorlatokat anélkül, hogy bárhol fájdalmat éreztem volna. Ez az érzés a legvégéig megmaradt és az utolsó edzésem is pár nappal a szülés előtt volt. Nagyon jól éreztem magam; természetesen, az idő nem igazán repült az utolsó hetekben, nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan a karjaimban tarthatom a babám.

Nem guggoltam, annak ellenére sem, hogy remekül éreztem magam. Sétáltam és sokat bicikliztem. Figyeltem a pulzusomra és nem sokat izzadtam. Az edzőteremben a mélyizmokra figyeltem és a megfelelő testtartásra, amely segített a terhesség okozta hátfájdalmakban, sőt teljesen meg is gátolta. A mélyizmok edzése segít a szülés során is, és a mihamarabbi felépülésben.

Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok eltérő vélemény van a terhesség alatti edzésről. Egymásnak adnak tanácsot az anyukák. Az én tanácsom az, hogy hallgass a saját testedre és tisztelt azt. Ne azt tedd, amit a legjobb barátod vagy a szomszédod mond. Ők nem ismerik a tested.

A sport ébren tartotta a testem és az elmém egyaránt, és nem szedtem fel súlyt. Hiszek abban, hogy ha az anya jól érzi magát, akkor a gyerek is. Jó formában lenni pedig átsegít a stresszes időszakot és gyorsítja a feléülést.

(c) Saját írás!