2015. augusztus 28.

Nyáron egy kicsit elcsúsztattam az edzésemet, de most visszatérek a normál rutinomhoz, amely edzéssel és helyes étkezéssel párosul. Nem gondolom, hogy túl kéne stresszelni az edzéseket és az étkezést a nyaralás során mindaddig, amíg képes vagy visszatérni a vakáció után újra.

Nem kényszerítem magam arra, hogy sokat edzek, mint egykoron: hatszor egy héten és a vér ízével a számban. Amikor fiatalabb voltam, túl sokat gondoltam arra, hogy a több sport javítja a külsőmet. Ami ma motivál, az a nagy adag adrenalin, amelyet a futás ad, a napsütés és a zene. Ez a nagyszerű érzés kitart a nap végéig. Nem akarom avval ezt elszúrni, hogy rosszul táplálkozom, ezért a jó közérzetemet tiszta és tápláló ételekkel tartom fent.

Inkább nem kezdem el az edzést, ha fáradt vagyok, vagy nem érzem 100%-osnak magam, azért néha még meg kell rugdosnom magam, hogy elmenjek futni . A motivációmat az új edzőruhától, zenétől vagy attól kapom, hogy arra gondolok, hogyan fogom magam érezni futás után.

Bár inkább a fekete ruhákat preferálom, az edzőruhám lehet világosak és rikítóak. Mostanában az Adidas sportruházatát viselem. Mesések! Akkor is szeretek sportruhákat hordani, amikor nem edzek. Hétköznapokként a magas sarkúim a szekrényben maradnak, mivel futócipőben szeretek járkálni.

Mi a helyzet veled? Mi motivál az edzésre azokon a napokon, amikor arra gondolsz, hogy minden szörnyűnek tűnik?

Az elmúlt 9 hónap nagyon lassan telt, így könnyen értek egyet a régi finn mondással, mely szerint „ A várakozás hosszú” ( amely azt jelenti, hogy ha nagyon vársz valamit, akkor az idő nagyon lassan telik). Az első pár hónapban a kanapén ültem és a terhességről olvastam, arról, hogy hány végződik vetéléssel. Fáradt voltam és hányingerem volt, és ez nem könnyítette meg a dolgokat.

Idegeskedni kezdtem az ultrahang miatt, hogy egészséges-e a baba és kíváncsi lettem arra, hogy fiú vagy lány. Annak ellenére, hogy minden rendben volt, még az nap ismét vissza akartam menni az orvoshoz, hogy azt mondhassa minden rendben.

Az első trimeszter után kezdtem el edzeni. Pulzusmérőt használtam, nem akartam, hogy a szívverésem túlságosan felgyorsuljon és ez hatással legyen a babára. Boldog vagyok, hogy volt bátorságom edzeni. Ismét bebizonyosult, hogy a gyakorlatok mennyire hatnak pozitívan a testre és az elmére egyaránt. A sport endorfinnal töltött el, amely segített abban, hogy abbahagyjam a folyamatos aggódást amiatt, hogy rendben van-e a babám. Megnyugodtam, amikor rendben volt a baba.

Nyugodt lettem, hogy a terhességem alattam sportolhattam. Élveztem a gyakorlatokat anélkül, hogy bárhol fájdalmat éreztem volna. Ez az érzés a legvégéig megmaradt és az utolsó edzésem is pár nappal a szülés előtt volt. Nagyon jól éreztem magam; természetesen, az idő nem igazán repült az utolsó hetekben, nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan a karjaimban tarthatom a babám.

Nem guggoltam, annak ellenére sem, hogy remekül éreztem magam. Sétáltam és sokat bicikliztem. Figyeltem a pulzusomra és nem sokat izzadtam. Az edzőteremben a mélyizmokra figyeltem és a megfelelő testtartásra, amely segített a terhesség okozta hátfájdalmakban, sőt teljesen meg is gátolta. A mélyizmok edzése segít a szülés során is, és a mihamarabbi felépülésben.

Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok eltérő vélemény van a terhesség alatti edzésről. Egymásnak adnak tanácsot az anyukák. Az én tanácsom az, hogy hallgass a saját testedre és tisztelt azt. Ne azt tedd, amit a legjobb barátod vagy a szomszédod mond. Ők nem ismerik a tested.

A sport ébren tartotta a testem és az elmém egyaránt, és nem szedtem fel súlyt. Hiszek abban, hogy ha az anya jól érzi magát, akkor a gyerek is. Jó formában lenni pedig átsegít a stresszes időszakot és gyorsítja a feléülést.

(c) Saját írás!

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy saját blogot nyitok. Különösképpen a sportról és az egészségről írok majd. Ahogy a képeken látható, első gyermekem várom és a baba bármikor megszülethet. A világom nagyon hamar megváltozik, és most a babavárásról és az anyaságról osztom meg a gondolataimat.

Erős háttérrel rendelkezem sport téren. Atlétika, foci és fiatalabb koromban a jéghoki volt a hobbim.

( Ringette – a szerk. egy szabadtéri téli sport, amelyet korcsolyával és egy ütővel játszunk.)

Már magam mögött hagytam a versenysportot, de a sport még mindig nagyon nagy részét képezi az életemnek és nagyon fontos az egészség szempontjából is. A célom az, hogy hamar formába kerülhessek a szülés után!

Személyi edzőnek tanulok, az álmom, hogy taníthassak és a saját tapasztalataimmal segíthessek másoknak abban, hogy egészséges életet éljenek.

Az utazás, divat és szépség nagyon közel áll a szívemhez, így ezzel kapcsolatos témákkal találkozhatsz a jövőben a blogomon!

(c) Saját írás!